Alapi Vadászház

Tőkés réce

Általános jellemzés

Tőkés réce v. öreg réce (Anas platyrhynchos - Stockente - Mallard): 55-60,5 cm nagyságú, Eurázsiában és É-Amerikában széltében elterjedt, vízi díszszárnyasként is kedvelt récénk, amely költöző, de vannak nálunk telelő egyedek, sőt, kisebb csapatok is. Magas hegységekben, lapályokon, édes és sós vízeken egyaránt előfordul. Kedvező időjárás mellett akár márciusban költéshez lát, de előfordul, hogy csak júniusban. Bokrok tövében, fűzfa koronájában v. csak nagyobb fűcsomók mellé építi pehelytollakkal kibélelt jellegzetes fészkét. A fészekalja 8-14 világos olajzöld, hosszúkás tojásból áll, s a kotlási idő az időjárás függvényében 24-28 nap. Míg a tojók ülnek, a hímek kisebb csapatokban kóricálnak, s az ekkor elkezdődő, mintegy 2 hónapig tartó vedlésük folytán elvesztik a díszes nászruhájukat, a tojókhoz válnak hasonlatossá. Ez az egyszerűbb tollruha októberre újfent a hímekre jellemző szépségűvé alakul: a fej és a nyak fémfényű sötétzöld, ami a test kezdeténél fehér örvben végződik; a test fehér és fekete rajzolatú szürkésbarna; a farkfedők és a középső, felfelé pöndörödő farktollak, az ún. gácsértollak zöldes fényű feketék; a szárnyon kékes, fehérrel és feketével szegett tükör ékeskedik; a begy és a mell fahéjbarna, a has pedig finoman rajzolatos piszkosfehér. A csőr zöldessárga. Ezzel szemben a tojók egész tollazatát a barna árnyalatai uralják, a szárny tükre viszont kékes, akárcsak a gácséroké.

A tőkés réce ragyogó repülő. Elérheti a 95 km/óra sebességet. Rendkívül heves szárnycsapásai halk, de éles zörejt adnak. Ha menekülés közben a víz alá merülni kényszerül, ott a szárnyával is képes evezni. Magvakkal, zöld növényi részekkel táplálkozik, de felszed rovarokat is. A fiatalok, akárcsak a többi réce fiataljai többnyire vízirovarokat, lárvákat, halivadékot, ebihalakat, ikrát és békalencsét, továbbá vízinövények friss hajtásait fogyasztják.

A vadásztársaság gazdálkodásában betöltött szerepe, vadászatának lehetőségei

A tőkés réce a fácán mellett igen fontos vadfaja a társaságnak. A vadászterület kb. 10 ha állandó vízfelülettel rendelkezik (Róbert-völgyi halastavak), amelyen a társaság 5-6000 db tőkés récét nevel évenként, amelyet 95%-ban hasznosít. A röptetett réce lelövése lőállásokról történik. Önálló vadászati programként, de fácánvadászat vagy esti nagyvad lesvadászat mellett kiváló szórakozást, vadászélményt biztosít.

A nevelt kacsa mellett, alkalmanként remek szórakozást nyújt a vadászható réce fajok vadon élő egyedeinek elejtése. A vadászterület közvetlenül határos, országosan is jelentős szerepet betöltő, nagy létszámú vízivad élőhelyként szolgáló Rétszilasi-tavakkal. A közeli szomszédságnak köszönhetően a vadon élő, vadászható récefajok tarlón, valamint a vadászható vadliba fajok lesgödörből történő vadászata gazdag vadászati lehetőséget biztosít.

Vadászati idény

Tőkés réce, Csörgő réce, Szárcsa: szeptember 1.-január 31.

Természetes tőkés-, csörgő-, barát- és kercerécéből, szárcsából naponta, személyenként és fajonként összesen legfeljebb 8 darab ejthető el. Tenyésztett tőkésréce tilalmi időben is napi terítékkorlátozás nélkül lőhető.



Vetési lúd

Vetési lúd Skandináviában és É-Ázsia köves parti tundráin, ill. vizenyős lapályain költ ez a récefélék családjába tartozó, viszonylag jól ismert, 70-87 cm nagyságú mezei lúd. A tollazatában a szürke, a fehér és a drapp váltakozik. A fekete csőrt klb. szélességű pirosas és narancssárga gyűrűk díszítik, viszont a csőr hegye fehér. A has itt sötétebb sávok nélküli. A kifejlett példányok lába narancssárga, a fiataloké fakó, ha ül, akkor a szárnyai túlérnek a farkán. Ezt jó megjegyezni, mert a hozzá nagyon hasonló nyári lúd evezőinek vége összecsukva éppen hogy csak eléri a farkot. Egyebekben nem nagyon tér el a lúdakra vonatkozó általános leírástól. A hangja mély ang-ang kiáltás. Egyes rendszerezők a rövidcsőrű v. piszecsőrű ludat a vetési lúd alfajának tartják. Nálunk átvonuló, de előfordulnak áttelelő csapatok.




Nagy lilik

Nagy lilik (Anser albifrons - Blässgans - White-fronted Goose): nálunk csak átvonuló ez a 66-75 cm nagyságú, 2-2,5 kg súlyú réceféle a mezei ludak csoportjában. Költőhelyei É-Szibériában és É-Amerika tundráin vannak. A grönlandi alfaj A. albifrons flavirostris Ny-Skóciában és Írországban tölti a telet. A feje, a nyaka és a teste a törzsalakétól sötétebb. A csőre pedig narancssárga. Említeni kell még az albifrons, elgasi, gambelli és a frontalis alfajokat. Reptében hasonlít a nyári lúdhoz, de szaporábban ver a szárnyaival, s a szárnyfedők itt barnásabbak. Egyébként a tollruhája a barna és a szürke árnyalatait viseli. Éppen ezért a legszembeötlőbb a rózsaszínes, bézs színű csőr, fehér körme és a szintén fehér homlok színe, amely vékonyan körbefut a csőr körül. Ennek ellenpólusa a has alját borító fekete folt. A láb narancssárga. A nevét a hangjáról kapta, ugyanis magas, csengő hangon lilik-el. A fiatalokon nincs fehér homlokfolt, és a hasuk is fekete foltok nélkül szürke. Nálunk az átvonuló csapatok nappal a réteken és az őszi vetésen legelnek, éjjel hangos zajjal, több ezres tömegekben a nyílt vizekre vonulnak pihenni. Esetenként közéjük keverednek a hozzájuk hasonló, de szemmel láthatóan kisebb kis lilikek.

Vadászati idény

Vetési lúd, Nagylilik: október 1.-január 31.A vetési lúd és a nagylilik vadászati idénye Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád Megye teljes közigazgatási területén, valamint Jász-Nagykun-Szolnok Megye Tiszántúli területén december 1-én kezdődik és január 31-ig tart. Vetési lúdból és Nagylilikből naponta fajonként és személyenként összesen legfeljebb négy darab ejthető el.